Így alapult meg a Heavy Rockers 2015-ben

A mai napig emlékszek - és remélem sokáig fogok - még 2015 augusztus 19.-ére. Szerdai frissítés volt, én pedig unottan néztem fel az SSO oldalára, hogy vajon most milyen fantasztikus újítással leptek meg minket. Szokásos módon új ruhák, lópiac, meg még néhány apróság. Egy valamin azonban megakadt a szemem olvasás közben. Új választható klubnevek. Nem terveztem klubot alapítani, viszont egyszer-kétszer ránéztem az új nevekre, hátha valami megtetszik. 

Rátaláltam a Rockers névre és ott már tudtam, hogy azonnal kell valami ilyesmi nevű klub. Ezután jött a Heavy és az Atomic, körülbelül fél órát hezitáltam a kettő közt, de végül a Heavy nyerte el legjobban a tetszésemet. 

Épp olyan időszakom volt, mikor inkább egyedül akartam lenni, tehát a HR-be sem akartam tagokat bevenni, elsősorban a neve miatt alapítottam meg. Végül a régi klubom tagjai (Pixel Hunters) meggyőztek, hogy csatlakozhassanak hozzám, tulajdonképpen a mai napig sem bántam meg, hogy elkezdtem bevenni őket. A tagok között még mai napig vannak olyanok, akik már 5 éve ismeri egymást. Legelső közös klubunk a Fairy Fighters volt az angol (Sunny Mountain) szerveren, anno 2013 márciusában.

Ilyenek voltak a Heavy Rockers mindennapjai 2015-től 2017-ig

Nem gondoltam, hogy ennyire a szívemhez fogtok nőni. Annyi mindent tanultam tőletek, vagy tanultunk egymástól. Voltak rossz és überjó pillanataink is, melyeket sosem fogok elfelejteni. Az első skype beszélgetések, a hajnali facebook chatelések, a túrák, a közös programok. Rengeteg ember fordult meg nálunk, viszont az igazi HR tagok már legalább 4 éve itt vannak, s rettentő jó érzés tudni, hogy ők az igaz barátaim és ők mindig itt lesznek velem. Ha valami bajom van, akár lelki vagy bármi más, azt mindig elmondhatom nektek, mert tudom, hogy bennetek bízhatok meg a legjobban. 

Április 9.-én, Budapesten a Star Stable találkozón lehetőségünk volt életünkben először szemtől szemben látni egymást a valóságban. 2016 nyara talán a klub fénypontjának tekinthető. Facebook oldalunkon átléptük a 300 követőt, tagfelvételkor pedig több, mint 40 jelentkező közül kellett válogatnunk. Augusztusban együtt számoltuk visszafele a napokat az első születésnapunkig. Sajnos pont 19.-én nem tudtam otthon lenni, emiatt nem volt semmilyen nagyobb túra, de éjfélkor mindannyian együtt könnyeztünk a boldogságtól. A messenger csoport pörgött a sok "Boldog Születésnapot Nekünk!" üzenettől, előkerültek az első ajándékok, megható szövegek, videók és képek. Napjainkat ezután boldogan folytattuk tovább. Elkezdődött az iskola, ennek ellenére mi ugyan úgy túrázgattunk tovább. A szilvesztert is együtt ünnepeltük, közös fogadalmunk volt, hogy ebben az évben is "csíterként élősködünk" a szerveren.

2017 április 1.-én volt talán a legnagyobb túránk, amit Black Saturday névre kereszteltünk el. Több, mint 25 tag túrázott együtt, piknikeztünk, fotózkodtunk lóval s ló nélkül, kajáztunk Jorvik város éttermében, és jól éreztük magunkat.

Részletes ismertető, hogy miért oszlott a Heavy Rockers 2017-ben

Ez a nyár viszont nem volt túl boldog, emlékezetes viszont annál inkább. Rengeteg tagot vesztettünk, majd a klubbot véglegesen oszlattam szeptember 21.-én. Ennek az egésznek talán a nyáron történt vita/összetűzés/sok mindenben egyet nem értés a legnagyobb oka, mely gyökeresen megváltoztatta a klubbot, rengetegen kihullottak, pontosabban a klub főbb "magja" tűnt el, ami eléggé elvette mindenki kedvét a közös programozástól. Hetekig próbáltuk kiásni a sírból magunkat, folyamatos túraszervezéssel, de sajnos ráeszméltünk, hogy ennek semmi értelme. A sok próbálkozásnak csak ismét több vita lett a vége, melyből megint az "én ezt nem nézem tovább, léptem sziasztok" következett.

Ismét elkezdődött az általam csak "láncreakció"-nak nevezett korszak, mikor mindenki eldönti magában, hogy "na, ha ő kilépett, akkor én sem maradok", ez pedig egészen addig folytatódott, amíg a létszám 50-ről 21-re csökkent. A vitát az inaktív tagok generálták. A klub 80%-a hetekig nem volt képes felnézni a játékra, ez pedig pontosan azt eredményezte, hogy az aktívan játszó tagok az egész klubbot egy "börtön"-nek érezték, ahova be vannak zárva, unatkoznak, és nem tudnak semmit csinálni, mert egyedül vannak. Ekkor következett az ötlet, mely szerint ideje lenne "szelektálni" egyet a tagok között, és kiperegtetni az inaktív részleget, azokat, akik semmit nem tesznek/tennének a klubbért.

A szelekció előtt alaposan átgondolt rangsorváltozás történt; a kevésbé aktív tagok alacsonyabb rangot kaptak (ezzel jelezve azt, hogy hamarosan kirúgásra számíthatnak), az aktívabbak pedig értelemszerűen magasabbat. A vita már itt elkezdődött, ugyanis néhány tagnak eléggé szúrta a szemét, hogy 2 éves tagsága ellenére is lefokozást kapott. Ennek részben igazat adnék, viszont az is tény, hogy a klubvezetőséget nagyon ki kell érdemelni.

A másik nagy probléma úgy gondolom, hogy a szerver volt. A Coconut Mountain hihetetlenül kihalt volt, itt szinte lehetetlen volt klubbot működtetni, vagy egyáltalán alapítani is. Hazy Desertről viszont sokáig hallani sem akartam. Jól tudtam magam is, hogy csak akkor lett volna jövője a klubnak, ha átköltöztünk volna oda, én viszont még mindig arra a csodára vártam, hogy valamikor a CM is "feléled" és itt is sok aktív (és értelmes) játékos fog keringeni. Az alapos tagvesztés után próbálkoztunk tagfelvétellel, de végül az is törlésre került, mert ezen a szerveren tényleg nem találtunk hozzánk illő embereket.

Körülbelül augusztus eleje-közepe fele inaktív állapotba helyeztem a klubbot, ez azt jelenti, hogy nem voltak tagfelvételek, túrák, és semmilyen más program sem. Hagytam, hogy kicsit leülepedjen mindenkiben a sok esemény, és később tiszta lappal kezdjünk neki újra. Ez viszont nem mindenkinek kedvezett, ezért megint vesztettünk néhány tagot. Gyakran alakult ki vita szerver-ügyben is. Az arány nagyjából 50-50 volt; valaki maradni akart, valakinek teljesen mindegy volt, valaki pedig már menni akart. A folyamatos rágódás végül darabokra szaggatta a klubbot, akik kiléptek rögtön szervert váltottak, s végül olyan kevesen maradtunk, hogy semmi kedvem nem volt tovább vinni. A következő klubvezető elvesztésekor döntöttem el, hogy pontot teszek a végére, felléptem a játékba és töröltem a klubbot. A búcsú szövegem után - amit a facebook csoportunka tettem ki - úgy tűnt, hogy tényleg mindennek vége. Másnap viszont közös megegyezés után ismét az alapítás mellett döntöttünk, egy kis változtatással; elnökváltás és névváltás kíséretével. Új nevünk a Freedom Rangers Army volt.

Újraalapulás 2018-ban

Mivel az eredeti nevünk elkeveredett, nem csak a klubvezetéstől, de az egész játéktól is elment a kedvem. Hónapokig nem hallottunk egymásról, csak néha-néha tűnt fel egy pár perces szóváltás a messenger csoportunkban.

Január vége felé ismét szóba jött a klub téma, napokon keresztül rágódtunk és próbáltuk kérdezgetni, hogy kit mennyire érdekelné újra a csapat. Ez végül oda vezetett, hogy 29.-én újra összekapartuk a társaság egy részét a Heavy Rockers Army nevű klubba, immár az Anemone Planet szerveren. Persze jöttek új arcok is, ismét feléledni látszott minden.

Körülbelül egy hónap elteltével hírt kaptam, hogy érdemes lenne ránéznünk a szabad klubnevekre -  gyorsan fel is küldtem valakit, hogy lessen rá az eredeti nevünkre. Meglepő módon tényleg nem volt foglalt, tehát máris indultam, hogy megalapítsam, így lettünk újra a Heavy Rockers birtokában február 23.-án. A klub folyamatosan éledezett, jöttek új emberek is, minél hamarabb bele akartunk vágni a közös túrázgatásba.

A második oszlatás

Idővel kezdtem érezni, hogy ez nem megy. Nem működött, és nem is éreztem otthonomnak a klubot. Ennek talán a legnyomósabb oka az, hogy nekem nem futott a gépemen a játék, tehát maximum facebookon keresztül vezettem a klubot. Lehetőségem sem volt az új tagjaimmal együtt játszani és ismerkedni. Szerettem volna, de nem ment.

Senkinek nem kívánom az érzést, amikor a szemed előtt hullik szét a családod, és te nem tehetsz ellene semmit. Sokan engem hibáztattak, amiért "nem foglalkoztam a klubbal", aminek egy szava sem igaz. Úgy éreztem, hogy senki nem áll már mellettem igazán, a tagjaim a saját fejük után kezdtek kapkodni, és mindenki a saját igazságát hajtotta. Magamat okoltam, amiért nem tudok játékközelben lenni, pedig erről valóban senki nem tehet.

Azt hiszem, hogy egy igazi lelki roncs lettem ettől az időszaktól, sohasem vágott még ennyire padlóra egy internetes játék. Amikor láttam, hogy a klubom legfőbb tagjai kutatnak új család után a facebook csoportokban, még jobban elkeseredtem, és megszüntettem minden kapcsolatot, ami az SSO-hoz kötött engem. Kiléptem a csoportokból, eltettem jó mélyre a képeimet, videóimat, írásaimat, ahol nem találok rá lehetőleg semmikor.

Már a klubnevünket sem foglaltattam le senkivel, el akartam engedni. Úgy voltam vele, hogy birtokolja az, aki meg is érdemli.

Bő fél évig nem hallott rólam senki, és én sem tudtam, hogy mi történik a karakteremmel, meg a játékkal, hisz egyáltalán fel sem néztem, pedig ritkább alkalmakkor lett volna lehetőségem egy kölcsöngépről feljutni. A klub sokszor eszembejutott, nagyon sokat gondolkoztam azon, hogy vajon ők is gondolnak-e rám néha, vagy már teljesen elfelejtettek, és jól elvannak más környezetben.

Ismét Heavy Rockers?

2019-től napjainkig

2018 karácsonyán lehetőségem volt egy új, komolyabb géphez hozzájutni, ami természetesen azonnal visszahozta a kedvemet az SSO-hoz.

A 2017-es állításom beigazolódott. Újra feléledt a Coconut Mountain, borzasztó jó érzés volt úgy visszatérni a játékba, hogy emberek is körbevesznek a játékban. Körülbelül 2 hónapot vett igénybe az, hogy visszaszokjak a játékhoz, és ismét rendszeresen feljárjak.

Január végén szerencsém volt összetalálkozni az egyik volt klubvezetőmmel, Abbie Fasttree-vel. Sokáig beszélgettünk, aztán megemlítette, hogy klubot keres, de sehol sem az igazi. Ő vetette fel az ötletet, hogy szedjük össze a HR-t újra. Nagyon féltem a gondolattól, mert tudtam, hogy én eléggé közutált személy lettem az ő szemükben. Abbie segített nekem abban, hogy minden régi tagnak egyesével írjunk, hogy benne lenne-e újra a közös klubozásban.

Kellemes csalódás ért, ugyanis senkinek nem volt ellenére a klub. Alkottunk egy teljesen új messenger csoportot magunknak, ahol elkezdődtek a kezdetleges beszélgetések. Rettentő fura érzés volt újra hozzájuk beszélni. Az első percek együtt eléggé stresszesen teltek, ugyanis elkezdtük megbeszélni a dolgainkat, de ahogy telt az idő, úgy a hangulatunk is oldódott. Egyre jobban éreztem magam én is, ahogyan ők is.

Szerencsére mindenki belement abba, hogy SSO-n is klubot alapítsunk. A következő nehéz kérdés az volt, hogy vajon merre lehet a klubnevünk. Több szerveren is keresgéltünk, hogy hátha valamelyik játékosnál felbukkan a Heavy Rockers. A névre végül én magam találtam rá, istennek hála még ismertem is a lányt, ezért hamar felvettem vele a kapcsolatot, s nehezen, de sok szenvedés árán visszakerült hozzám a Heavy Rockers február 7.-én.

A klubba még aznap este elkezdtem bevenni a régi tagjaimat. Az egyik meglepetés az volt a számomra, hogy a klubszettük még mindig megvolt, tehát egyenöltözetben is kivonultunk a nyilvánosság elé, hogy mindenki láthassa, hogy újra visszakerültünk egymáshoz.

Kezdett minden visszatérni a régi kerékvágásba. A hangulat annak ellenére sem változott, hogy idősebbek lettünk, pontosan ugyanúgy tudtunk beszélgetni és hülyéskedni, mint 2016-ban.

Ahogy elkezdtünk viszonylag sokan lenni, úgy gondoltam, hogy érdemes lenne újra a nyilvánosság felé is nyitni, és szólni valamit a követőink felé. A facebook oldalunkat már nem találtam alkalmasnak, valamint teljesen új lapot is szerettem volna kezdeni, ezért meghirdettük a teljesen új és friss Instagram oldalunkat. Mai napig itt vagyunk megtalálhatóak, és mára már a 700 követőt is átléptük.

2019-ben rengeteg túrát, programot és díjlovaglást is szerveztünk, valamint tagfelvételek során új arcok is bekerültek hozzánk, akik mára már a családunk létfontosságú tagjai.

Az évet együtt zártuk, és a 2020-at is együtt kezdtük. Örültem, hogy ilyen jól ért véget ez az év, és hogy még jobban kezdtünk bele az újba.

Régi tagok még mai napig megkeresnek engem, és érdeklődnek a klub iránt, ami nagy boldogsággal tölt el. A családunk mindig egyre jobban összeáll a régivé, ahogy befogadunk egy 2016-os tagot.